Crenunnos

 A Szarvasisten erőteljes képe a kőkorszakba vezethető vissza. Az Állatok Ura természetfeletti istenség és a Vadászok Istene volt. A kelták élete elválaszthatatlanul összefonódott a természettel és környezetük állataival. Az állatistenek igen kedveltek voltak. Mivel az emberek túlélése az elejthető állatoktól függött, kiváltképpen nyagy tiszteletnek örvendett a Szarvasisten. Ő döntött arról, hogy a vadászat eredményes lesz-e, hiszen nem csupán az állatok ura volt, hanem az emberek és a természet kapcsolata is az ő fennhatósága alá tartozott. Vagyis ő gondoskodott az ökológiai egyensújról. Cernunnos egyszerre ilyesztő és izgató. Kinézete az archaikus Én fenyegető, mégis ellenállhatatlan hatalmát tükrözi. Arra szólít fel. hogy vegyük szemügyre állati impulzusainkat. Az agresszió, a párosodás és a csordaszellem csak néhány ezek közül. Ezek elnyomása perverzióhoz vezethet, féktelenségünk pedig káoszt szül. Cernunnos teste szimbolizálja az integrációt és a kiegyenlítetséget: részben ember, részben állat. Sajátja az állatok ősi bölcsessége és vitalitása, ám szert tett a tudatosságra is. Ebből meríti azt a természetfeletti erőt, mely képessé teszi az állatok irányítására és védelmezésére. Ő az Úr, ezért hord nyakéket, a törzsfők szimbólumát. Az agancs érettségéről és vitalitásáról tanúskodik. Jóllehet Cernonnus szorosan kötődik a szarvashoz, azért néha más, főleg szarvas, vagyis férfias erőt szimbolizáló állatok társaságában látthatjuk. Mivel a Szarvasisten a masculin erőt testesíti meg, így az isteni Földanya társának számít. Nászuk az országnak termékenységet és elegendő vadat ígér.A nagyhatalmú Szarvasisten képe mélyen gyökerezett a népi gondolkodásban, noha a kereszténység megpróbálta kiírtani, ördögnek kikiálltva őt. Cernonnus azonban fennmaradt.